A Mycoplasma hyopneumoniae vagy a sertés enzootiás pneumoniája

A Mycoplasma hyopneumoniae a sertések légzőszervi betegségeinek egyik legfontosabb kiváltó oka. Más fertőző ágensekkel kölcsönhatásba lépve károsítja az alsó légutak csillóit és hámsejtjeit, ezáltal utat nyit a másodlagos fertőzéseket előidéző kórokozók számára. A vírusos fertőzések még tovább bonyolíthatják a képet. Ismert, hogy a PRRS vírus súlyosbítja a M. hyopneumoniae fertőzést.

A Mycoplasma-pneumoniáról

• Kórfejlődés
• Klinikai tünetek
• Kórjelzés
• Gyógykezelés és megelőzés

---

Kórfejlődés
A Mycoplasma hyopneumoniae fertőzés a beteg sertésekkel való közvetlen érintkezés útján terjed. A fertőzés csak ritkán terjed át a kocáról a malacokra. Főként a 6 hetesnél idősebb sertések betegednek meg.

A lappangási idő hossza függ a fertőző dózistól: nagy dózis esetén 11 nap, kisebb dózisok esetén 4–6 hét. Ha a fertőző dózis alacsony, szubklinikai idült fertőzöttség alakul ki.

A mikroorganizmus a légutakat bélelő hámsejtek csillóihoz tapad. Ennek következtében a csillók összetapadnak, károsodnak és elpusztulnak, emellett túlzott mennyiségű nyálka termelődik. Ennek következtében károsodik a mucociliaris készülék, így a belélegzett részecskék légutakból való eltávolításának hatékonysága csökken, és a légutak fogékonyabbá válnak az opportunista fertőzésekre. A M. hyopneumoniae fertőzés gyakran jelentkezik vírusos (különösen PRRS ás PCV2) és baktériumos (P. multocida, B. bronchiseptica, S. suis, H. parasuis, A. pyogenes) fertőzésekkel együtt, melyek együttesen a sertések légzőszervi betegségkomplexét (PRDC) alkotják.

A M. hyopneumoniae a gazdaszervezet immunválaszát is megváltoztatja: immunszuppresszív és lymphocyta-stimuláló hatású. A M. hyopneumoniae gyulladáskeltő cytokinek – köztük IL-1, TNF és IL-6 – termelődését is kiváltja: jórészt ezek a felelősek a Mycoplasma-pneumoniára jellemző gyulladásért és idült jellegért.

vissza az oldal elejére

---

Klinikai tünetek
A klinikai tünetek súlyossága és a gazdasági veszteségek mértéke a kórokozó ágensektől, a másodlagos baktériumos fertőzésektől és/vagy vírusfertőzések jelenlététől, valamint környezeti és tartástechnológiai tényezőktől függ.

Szövődménymentes fertőzések esetén a Mycoplasma hyopneumoniae a következőket okozza::

• enyhe idült tüdőgyulladás száraz, nem produktív köhögéssel
• durva szőrzet
• a súlygyarapodás csökkenése és a takarmányértékesítés romlása

Másodlagos baktériumos fertőzések esetén a klinikai tünetek súlyosabbak.

• fokozott köhögés
• nehézlégzés
• láz
• elesettség

vissza az oldal elejére

---

A M. hyopneumoniae fertőzöttség kórjelzése
A diagnózis a következők alapján állítható fel:

• Klinikai tünetek – idült száraz köhögés
• A kórbonctani vizsgálatkor látható tüdőelváltozások – a tüdő hússzerű tapintatú és bíborvörös-szürkés színű. Az elváltozások jellemzően a tüdő elülső-alsó részein láthatók, noha az influenzavírus is okozhat hasonló elváltozásokat.
• Laboratóriumi vizsgálatok


A M. hyopneumoniae-val fertőzött tüdőszövet kórszövettani képe

• Az ellenanyagok kimutatására gyakran használnak ELISA tesztet, noha ennek használhatósága korlátozott, mivel az ellenanyagok sokszor csak a fertőzés után 6 hétig vannak jelen.
• A tüdőszövet vagy a tüdőmosadék PCR vizsgálatát is használják a M. hyopneumoniae antigén kimutatására.
• A tüdőszövet szövettani vizsgálata is hasznos lehet: ezzel kimutatható az alveolusok gyulladása és a hörgők körüli lymphocytás beszűrődés.

A M. hyopneumoniae fertőzöttség pontos diagnosztizálása érdekében több diagnosztikai teszt kombinációját tanácsos használni.

vissza az oldal elejére

---

A M. hyopneumoniae fertőzések gyógykezelése és megelőzése

• A megelőzés nagymértékben függ az optimális környezetet biztosító jó tartástechnológiától – figyelmet kell fordítani a levegőminőségre, a szellőzésre, a hőmérsékletre és a betelepítési sűrűségre. Nagyon fontos a sertések korcsoportok szerinti elkülönítése és az egyszerre betelepítés – egyszerre kitelepítés (all-in/all-out) elvének szigorú betartása is.
• A M. hyopneumoniae fertőzések kezelésére és megelőzésére antibiotikumokat is használnak, de a helyes időzítés nagyon fontos. A túl késői vagy túl korai kezelés hatástalan, ezért a kezelést sokszor hosszú időn át folytatni kell. A szopósmalacok gyógyszeres kezelés utáni korai elválasztásával (“medicated early weaning”) M. hyopneumoniae-től mentes almok nyerhetők.
• SPF programok használata.
• A malacok vakcinázása még a fertőzés bekövetkezte előtt hatékony stratégia a M. hyopneumoniae fertőzések kártételének megelőzésére. Lásd Vakcinák.

vissza az oldal elejére

A tüdő elülső és alsó lebenyei összefüggően tömötté váltak